![\"\"](\"https:\/\/napiokos.cafeblog.hu\/files\/2017\/02\/l\u00e1thatatlan-300x240.png\")
<\/p>\r\nA mai napi okoss\u00e1gom, amin siker\u00fclt felbosszantanom magam, hogy kider\u00fclt l\u00e1thatatlan vagyok. Reggel mentem kocsival az irod\u00e1ba \u00e9s m\u00e1r f\u00e9l\u00faton felt\u0171nt, hogy l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1ltam. Az els\u0151 keresztez\u0151d\u00e9sn\u00e9l \u00fagy v\u00e1gott el\u00e9m egy Ford, hogy kis h\u00edj\u00e1n leszor\u00edtott az \u00fatr\u00f3l. Nem vett \u00e9szre. Pedig, el\u00e9g felt\u0171n\u0151 sz\u00edn\u0171 aut\u00f3val j\u00e1rok \u00e9s egy j\u00e1t\u00e9kaut\u00f3n\u00e1l az\u00e9rt valamivel nagyobb. A m\u00e1sodik megr\u00e1zk\u00f3dtat\u00e1s akkor \u00e9rt, amikor egy ker\u00e9kp\u00e1ros \u00fagy kanyarodott balra, hogy majdnem a kocsi oldal\u00e1ba csap\u00f3dott. Ezen \u00fagy felh\u00e1borodott, hogy teli torokb\u00f3l le\u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, pedig am\u00fagy is kis h\u00edj\u00e1n infarktust kaptam a hirtelen tal\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l. Am\u00edg f\u00e9lre\u00e1lltam, hogy kiheverjem a tal\u00e1lkoz\u00e1st, azzal nyugtattam magam, hogy l\u00e1m-l\u00e1m m\u00e9gsem vagyok teljesen l\u00e1thatatlan. M\u00e1r azt hittem v\u00e9ge a reggeli megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1soknak, amikor az iroda el\u0151tti \u00faton egy h\u00f6lgy (t\u00e9nyleg, egy igazi) v\u00e1g\u00f3dott ki az \u00f3vod\u00e1b\u00f3l, egyenesen a motorh\u00e1ztet\u0151n landolva. Nem l\u00e1thattam, mert a parkol\u00f3 aut\u00f3k k\u00f6z\u00fcl rohant ki, a saj\u00e1tj\u00e1hoz igyekezve. De mivel \u00e9n m\u00e9g mindig nem voltam l\u00e1that\u00f3, ez\u00e9rt nyilv\u00e1n el\u00fct\u00f6tt. Persze, megint \u00e9n voltam a hib\u00e1s, mert kb. tizen\u00f6ttel sz\u00e1guldoztam (parkol\u00f3t kerestem) az \u00f3voda el\u0151tt. Mivel csak annyi baja lett, hogy koszos lett a vajsz\u00edn\u0171 (t\u00e9li?) kab\u00e1tja az \u00e9n,- h\u00e1t valljuk be, el\u00e9g koszos - kocsimt\u00f3l k\u00e1romkodva elviharzott. Most m\u00e1r azt is tudom, hogy milyen \u00e9rz\u00e9s, ha el\u00fct egy gyalogos. Nem j\u00f3.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
D\u00e9lig meg\u0151riztem az inkognit\u00f3mat. Csendben, \u00e9s nem t\u00fal szorgalmasan tettem a dolgom, am\u00edg meg nem untam. (A magam f\u0151n\u00f6ke vagyok, ha nem dolgozom, nem is eszem...) De mivel \u00e9hes voltam, \u00edgy els\u00e9t\u00e1ltam eb\u00e9delni. Kider\u00fclt, gyalog is l\u00e1thatatlan vagyok. Amikor egyenesen, c\u00e9lir\u00e1nyosan k\u00f6zlekedtem a j\u00e1rd\u00e1n, a szembe j\u00f6v\u0151k v\u00e9letlen\u00fcl se t\u00e9rtek ki. Ink\u00e1bb nekem j\u00f6ttek (kipr\u00f3b\u00e1ltam), mint arr\u00e9bb menjenek. Az \u00e9tteremben helyre \u00e1llt a rend. A felszolg\u00e1l\u00f3k \u00e9s a konyh\u00e1s n\u00e9nik is l\u00e1ttak engem, mert fogadt\u00e1k a k\u00f6sz\u00f6n\u00e9sem \u00e9s nem csak a rendel\u00e9st vett\u00e9k fel, hanem az \u00e9telt is kihozt\u00e1k \u00e9s fizetni is tudtam.<\/p>\r\n
A d\u00e9lut\u00e1ni GDP nem haladta meg az egy Ft-ot, mert azon okoskodtam, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik velem. Vel\u00fcnk. Mi\u00e9rt nem vessz\u00fck \u00e9szre a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk l\u00e9v\u0151 vil\u00e1got \u00e9s mi\u00e9rt sik\u00edtjuk le a m\u00e1sik fej\u00e9t, ha valamit elrontottunk. A f\u00e9rfi a Fordban telefon\u00e1lt, a ker\u00e9kp\u00e1ros f\u00fcl\u00e9b\u0151l madzag l\u00f3gott, valamit hallgatott, a h\u00f6lgy az ovib\u00f3l j\u00f6vet \u00fagy el volt foglalva saj\u00e1t mag\u00e1val, hogy azt se vette volna \u00e9szre, ha egy rep\u00fcl\u0151 landol mellette. (Csak, ha \u00f6sszekoszolja a ruh\u00e1j\u00e1t.) A gyalogosok is annyira a maguk vil\u00e1g\u00e1ba mer\u00fclve v\u00e1gt\u00e1k az utat, mint egy cs\u00f6rtet\u0151 bika, hogy az ember \u00fagy \u00e9rzi, j\u00f3, ha nincs \u00fatban \u00e9s ink\u00e1bb kit\u00e9r.<\/p>\r\n
Elkeser\u00edt a gondolat, hogy ide jutottunk. Az emberek nem s\u00e9t\u00e1lnak, hanem rohannak, nem besz\u00e9lgetnek, hanem r\u00f6vid \u00fczenetekkel bomb\u00e1zz\u00e1k egym\u00e1st. Nincs, vagy egyre kevesebb szerepe van az emberi sz\u00f3nak, a kedvess\u00e9gnek, a megb\u00e1n\u00e1snak, a megbocs\u00e1t\u00e1snak. \u00c9s most hagyom abba a hi\u00e1baval\u00f3 r\u00e1g\u00f3d\u00e1st a XXI. sz\u00e1zad elidegened\u00e9s\u00e9r\u0151l, mert tudom, hogy ez \u00edgy nem igaz. Ezek az emberek otthon lehetnek szeret\u0151 f\u00e9rj \u00e9s apa, kedves \u00e9s meg\u00e9rt\u0151 feles\u00e9g \u00e9s anya, szorgalmas \u00e9s sz\u00f3fogad\u00f3 gyerek. (B\u00e1r nem hiszem, de tegy\u00fck fel.) Csak a k\u00fclvil\u00e1gban t\u00f6rtet\u0151, senkit \u00e9s semmit figyelembe nem vev\u0151 emberek, akik \u00fagy \u00e9rzik, hogy a vil\u00e1g \u00e9rt\u00fck van. A t\u00f6bbiek \u00e1lljanak f\u00e9lre. \u00c9s mi f\u00e9lre\u00e1llunk, mert nem akarunk harcolni, vitatkozni, veszekedni. Ez a vil\u00e1g err\u0151l sz\u00f3l, hogy megmondj\u00e1k mit tegy\u00fcnk vagy ne tegy\u00fcnk, mir\u0151l mit gondoljunk vagy ne, de m\u00e9g azt is, hogy szabad-e.<\/p>\r\n
Mindig ilyen volt a vil\u00e1g, csak n\u00e9ha tal\u00e1n nem ennyire. Aki el tudja mag\u00e1ban fogadni ezt a helyzetet, az egy szerencs\u00e9s ember. Nem d\u00fch\u00f6ng, nem \u0151rj\u00f6ng, mert minek, hiszen \u00fagysem v\u00e1ltozik semmi se. Megpr\u00f3b\u00e1l \u00e9lni, ahogy hagyj\u00e1k \u00e9s ahogy tud. Megpr\u00f3b\u00e1l boldog lenni a maga m\u00f3dj\u00e1n \u00e9s ha el\u00e9g kalandv\u00e1gy\u00f3, akkor itt marad \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lja a gyerekeit tisztess\u00e9gre \u00e9s embers\u00e9gre nevelni. (Na, de ez m\u00e1r t\u00e9nyleg az ut\u00f3pia vil\u00e1ga.) Ha nem tudja elfogadni a m\u00e9lt\u00e1nytalans\u00e1got, akkor d\u00fch\u00f6ng, k\u00e1romkodik \u00e9s j\u00f3l agyv\u00e9rz\u00e9st vagy infarktust kap.<\/p>\r\n
Mi a megold\u00e1s? Mindenki tudja a v\u00e1laszt: az nincs. De az\u00e9rt n\u00e9ha olyan j\u00f3 lenne egy-k\u00e9t vadbarmot \u00fagy Isten igaz\u00e1b\u00f3l j\u00f3l pof\u00e1n v\u00e1gni!!!!<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/napiokos.cafeblog.hu\/files\/2017\/02\/l\u00e1thatatlan-150x150.png","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}